A MISKOLCI GALÉRIA,
a HADTÖRTÉNETI MÚZEUM és a
VOLT HADIFOGLYOK BAJTÁRSI SZÖVETSÉGE

közreműködésével kiállítást rendez a hadifogságban,
kényszermunkatáborokban és internálótáborokban járt
képzőművészek alkotásaiból

“AZ ÉLET NEVÉBEN”
címmel.

A kiállítás megtekinthető 1999. június 20-ig
hétfő kivételével 9-17 óráig

A második világháborúban és a fegyverszünet megkötése után mintegy 350 ezer magyar katona és levente került a nyugati, és kb. 600 ezer a szovjet fogolytáborokba. A Vörös Hadsereg ezen felül 350 ezer polgári személyt, köztük asszonyokat is hurcolt el, részben “háborús bűnösként”, részben a “malenkij robot” hírhedt jelszavával.

A fogvatartás körülményei – néhány kivételtől eltekintve – mindkét égtájon embertelenek, a nemzetközi jogi és emberiességi normákkal ellentétesek voltak. A rossz élelmezés, a betegségek, a veszélyes és erőltetett munka fizikailag, a jogfosztottság, a reménytelenség és a megalázó bánásmód lelkileg viselte meg az embereket. E körülmények között szinte ösztönszerűen alakultak ki a túlélési technikák, a talán nevetségesnek tűnő apró ügyeskedésektől a nagyvonalú üzletelésig. Aki nem tudott felzárkózni az élelmesekhez, vagy nem talált segítőtársakra, az menthetetlenül elpusztult.

A foglyok és kényszermunkások begyűjtésében a győztesek nem voltak válogatósak. Az egyszerű közemberek mellett fogságba estek a polgári élet kíválóságai, tanárok, írók, művészek és más tehetséges emberek is. Ok voltak, akik a helyzetet és az ebből adódó következtetéseket a leghamarabb felismerték, és nem csupán saját maguk, hanem fogolytársaik testi-lelki egyensúlyának fenntartása érdekében szervezkedni kezdtek. Ahol erre mód adódott – elsősorban nyugaton – iskolákat, ének- és zenekarokat, színjátszó csoportokat, képzőművész köröket szerveztek, és közben maguk is dolgoztak. Ebben a légkörben nemcsak műalkotások, hanem mindenféle barkácsmunkák, használati eszközök, sőt versek és nóták is születtek. Sajátos, megjelenésében talán szegényes, de érzelmekben rendkívül gazdag világ formálódott a táborokban, amit legjobban a hadifogoly folklór fogalmával lehetne jellemezni.

Az alkotó tevékenység értelmét nem csupán a lelki feszültségek oldása jelentette, hanem az az egyszerű tény is, hogy a munkák értékesíthetők lettek. A vevők főleg az őrök és alkalmilag azok a civilek voltak, akikkel a foglyok kivételes esetekben kapcsolatba kerültek. Ha felbukkant a táborban egy festő-rajzoló készséggel megáldott fogoly, az hamar kapott megrendeléseket. Az őrök rendszerint saját magukat, vagy hozzátartozóikat a zsebben őrzött fényképekről rajzoltatták, festettették. Az ellenszolgáltatás némi élelem, cigaretta, rajzeszközök beszerzése és itt-ott szabadabb mozgás volt. A művészek szabad idejükben bajtársaikat, a tábort, a környezetet és a táborélet eseményeit is megörökítették.

Ezeknek a munkáknak a megőrzése és hazahozatala azonban nem volt egyszerű. Az állandó motozás, a motozók kiszámíthatatlansága, különösen a keletről érkezőket megfosztott minden papírtól, feljegyzéstől, irattól, rajztól. Ha valami mégis megmaradt, az csak a véletlennek volt köszönhető.

A fogság emlékei máig sem halványultak el azokban, akik azt átélték. Sokan utólag, itthon festették-rajzolták meg élményeiket, mint ahogy mások utólag írásos visszaemlékezésekben foglalták össze mindazt, amit ebben az időszakban átéltek.

A hazatérés sokak számára nem jelenthette a várva-várt szabadságot. Rájuk itthon Buda-Dél, Kistarcsa, Recsk, Kazincbarcika, Tiszalök és még sok más internáló és munkatábor várt.

Akik tehették, itt is rajzolgattak, bár munkáikat ezekben a táborokban is rendszerint elkobozták.

Kiállításunk a táborokban és a táborokról készült alkotásokból ad válogatást, emlékezve azokra a százezrekre, akik ezt a világot átélték, de nem tudják elviselni, vagy túlélték, de nem tudják elfelejteni, és főt hajtva azok előtt, akik a legmostohább körülmények között is munkálkodtak – az élet nevében.

Tarczai Béla

A KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK

ZÁGONY PÁL 1908-ban született Dicsőszentmártonban. A Magyar Királyi Honvédségnél hadmérnökként szolgált. 1945 áprilisában Ausztriában esett szovjet hadifogságba. 1947. decemberéig a krasznogorszki tiszti táborban volt. Autodidakta képzőművész, szobrászattal és grafikával foglalkozik. Budapesten él.

RÉTI ZOLTÁN 1923-ban született Nagyorosziban. Képzőművészeti és zenemuvészeti foiskolát végzett. Eselheideben és Borghorstban volt angol fogságban, 1946 áprilisában került haza. A fogolytáborokban a fiatalok képzőművészeti oktatásával is foglalkozott. Balassagyarmaton él.

RINGHOFFER JÓZSEF 1927-ben született Bakonygyiróton. 19444 szeptemberében vonult be katonának, 1945 májusától 1950 decemberéig szovjet fogságban, 1951-tol 1953-ig Kazincbarcikán és Tiszalökön volt kényszermunkás. 1954-tol 1959-ig Stuttgartban a Festészeti és a Szépművészeti Akadémián tanult. Jelenleg Münchenben él.

CSIBY MIHÁLY festőművész, író, költő. Mint főiskolai hallgatót 1944 decemberében Sashalomról vitték el “igazoltatásra” és 1948 decemberében került haza a Szovjetunióból. A hírhedt bjelci-i táborban, majd Stalinogorszkban raboskodott. Jelenleg Budapesten él.

LUZSICZA LAJOS festőművész, író. 1920-ban született Érsekújváron. 1944. októberében vonult be katonának, 1945 áprilisától 1946 márciusáig amerikai hadifogságban volt. Munkácsy-díjas, érdemes művész. Jelenleg Budapesten él.

PALKO JÓZSEF 1919-ben született Drávaszilason, festőművész-tanár. 1945 áprilisában Bajorországban került amerikai fogságba. 1946 márciusában tért haza. Jelenleg Kecskeméten él.

SCHIROKY SÁNDOR grafikusművész, 1916-ban született Tolnán. A kassai Repülőakadémia kötelékében került Németországba és ott amerikai hadifogságba. 1946 áprilisában tért haza. Kassán él.

KAMOTSAY ISTVÁN SZOBRÁSZMUVÉSZ, Munkácsy-díjas. 1923-ban született Hódmezővásárhelyen, 1944-ben hunyt el Budapesten. 1940-tol 1949-ig kisplasztikákat, 1950-tol nagyméretű szoborkompozíciókat alkotott. A háború végén angol hadifogságba került, az eselheidei táborban akvarelleket készített.

PAPP LÁSZLÓ festőművész-tanár, Kondor Béla-díjas. Miskolcon született 1922-ben. 1944 őszén vonult be katonának, 1945 május 5-től 1 évig volt angol fogságban. Eselheidenben tagja volt a Szerváczius Jenő által vezetett művésztelepnek. Miskolcon él.

POMOGÁTS BÉLA festőművész-tanár. 1944 őszén vonult be katonának, 1945 áprilisában angol fogságba került és több ausztriai tábort megjárt. 1945 októberében tért haza. 1986-ban bekövetkezett haláláig Budapesten élt.