A háborúk eseményeinek megörökítése hadászati, hadtörténeti és emlékgyűjtési szempontból egyaránt érdekes és fontos. A fényképezés feltalálása és mozgékonyságának megoldása óta részt vettek a háborúkban a fényképező haditudósítók. Az úttörő ezen a területen magyar ember, Szatmáry Pap Károly 1813-18879 festőművész volt, aki az 1853-56-ban zajlott krími háborúban a török-angol-francia koalíció és Oroszország harcainak részleteit örökítette meg. A miskolci fényképészek közül hivatásos haditudósító volt Groszmann Pinkász, aki békében is szívesen fényképezte a katonákat, mivel műterme a laktanyák közelében volt.

Voltak azonban amatőrök is, akik mindkét világháborúban fényképeztek. Az ő munkájuk – érthető okokból – lényegesen eltért a hivatásos haditudósítókétól. Egyrészt a technikai felszereltségük is gyengébb volt, másrészt ők csak a nyugalom perceiben fényképezhettek, mert egyébként más volt a feladatuk. Ezért az amatőr fényképek a front mögötti világról, a fedezékekről, tábori misékről, temetésekről tudósítanak. Az első világháborúban idősebb Ábrahám István részben a frontról, részben a hadifogságból küldte haza fényképeit. A 10-es honvédek életét megörökítő képeket 2 albumba gyűjtötték össze a túlélő bajtársak. A felvételeket készítők közül csak Wahl Frigyes hadapród őrmester (később zászlós) nevét ismerjük. Az eredeti, teljes fényképgyűjtemény a 10-es Honvéd Múzeum anyagával együtt elveszett.

A második világháborúban a VII. hadtest gépkocsizó vonatcsoportjánál szolgált Boross István készített fényképfelvételeket, főként a doni harcok idejéből. A Múzem “Szülőföldünk” című időszakos kiadványának 1993. június 20-i száma ezekből a képekből bőséges válogatást közöl. A Helytörténeti Adattár őrzi dr. Jerszi Lajos amatőrképeit, a Fotótörténeti Gyűjtemény pedig dr. Sturmann Zoltán albumát. Papp László festőművész 1945 tavaszán angol fogságba esett. Ritka szerencse segítségével fényképezőgépét át tudta menteni a sorozatos motozásokon, és így neki köszönhetünk néhány érdekes felvételt az eselheidei fogolytáborból.