Magyar hadifoglyok Belgiumban a második világháború után (1945-1947) Hortobágyi Péter

(Egy kis statisztika) Az első megválaszolandó kérdés, hogy hány magyar hadifogoly tartózkodott Belgiumban a második világháború után. Pontos adatok híján csak becslésre vállalkozhatunk. Már azt is nehéz megállapítani, hogy hány magyar sodródott Ausztria és Németország területére a világháború végén. A katonák és a polgári személyek száma feltehetően megközelítette az egymilliót. Stark Tamás ötszáznyolcvanezerre teszi a hazánktól nyugatra fogságba eső magyar katonák létszámát. Ebből körülbelül háromszázezret az angolszászok, kétszázhatvan-kétszáznyolcvanezret a szovjetek ejtettek fogságba. Minket most a nyugati szövetségesek kezére kerültek érdekelnek, akik közül mintegy hatvanezer leventekorú fiatal volt.

A Belgiumba kerülő magyarok többsége megfordult a Brüsszel mellett felállított hatalmas nemzetközi lágerben, amelyet angolok ellenőriztek. A magyarok itteni létszámáról igen eltérő számadatok állnak rendelkezésünkre. Egy visszaemlékező szerint 1945 nyarán a tábornak körülbelül kilencezer magyar lakója volt (Pintér Ernő), mások négyezerről írnak. 1945 őszén Brüsszelből szinte kivétel nélkül az enghieni (edingeni) táborba vitték a magyar származású foglyokat. Itt már ők voltak többségben; a becsült számuk három-ötezer közötti. A belgiumi magyar konzulátus 1945. november 19-ei jelentésben az áll, hogy háromezer-hétszáz magyar hadifogoly tartózkodik Belgiumban. Az Enghienben fogva tartottak közül 1946 tavaszán körülbelül kilencszázan szerződéses bányamunkásokká váltak, s kiszabadultak a táborból. A többiek 1946 májusában hazatértek, sajnos, nem tudjuk, pontosan mennyien. Jári Ferenc brüsszeli konzuli tanácsos 1947. június 11-én kelt jelentésében azt írja, hogy körülbelül ezer-ezerkétszáz volt magyar hadifogoly tartózkodik Belgiumban, s mindannyian bányákban dolgoznak. Közülük mintegy kétszáz hazautazott egy 1947. márciusi szállítmánnyal, s “a még visszamaradt hadifoglyok számát hat-hétszázra lehet becsülni.” Az utolsó szállítmány 1947 júniusában indult Brüsszelből Budapestre százhatvanhat volt hadifogollyal. Nehezíti a helyzetet, hogy a Belgium területén felállított hozzávetőleg negyven hadifogolytábor közül az előbb felsoroltakon kívül még legalább tizenháromban bukkantam ismeretlen számú magyar fogoly nyomára. Tarcai Béla háromezer-hatszázra teszi a chapelle-i láger és tízezerre a belgiumi magyarok összlétszámát. Ez a becslés reálisnak látszik, ha beleszámoljuk azokat a magyarokat is, akiket csak átszállítottak Belgiumon (Namurban gyűjtőtábor működött azok számára, akiket továbbvittek Franciaországba). A katonai személyeken kívül bizonyára magyar civilek, deportáltak is hosszabb-rövidebb ideig szögesdrót mögött voltak; a számuk ismeretlen.