A Borsodi Bükk Egylet

Ismereteink szerint az első társadalmi szervezet, amely Magyarországon az amatőrfotósokat befogadta, sőt támogatta, az 1883-ban a Felvidéken és Erdélyben magalakult Kárpát Egyesület volt. Ez a szervezet a természetjárást, a szülőhaza megismerését és megismertetését sikeresen kapcsolta össze a fényképezéssel. Az egyesület szoros kapcsolatot épített ki a két tájegységben működő hasonló célú társaságokkal.

Miskolcon 1889 óta működött a Miskolci Athléta Kör és ennek természetjáró szakosztálya. Ez a szakosztály 1904-ben levált a sportegyesületről, és Borsodi Bükk Egylet néven önálló életet kezdett élni, mintegy 200 taggal. Ide csatlakoztak a fotóamatőrök is, akik a természet és a fotó szeretetét össze tudták kapcsolni. Ez a kapcsolat annyira természetes, hogy a további magyarázat felesleges. A Borsodi Bükk Egylettel itt kissé részletesebben kell foglalkoznunk annak ellenére, hogy látszólag az egyesület tevékenysége nem kötődik szorosan a fotográfiához. A tapasztalat bizonyítja, hogy a természetjárás élményét maradandóvá, újraélhetővé teszi a jól sikerült fénykép. A fényképező turisták igazi lokálpatriótává váltak azzal, hogy fényképeik segítségével népszerűsíteni tudták ezt az országrészt a kívülállók körében. Kiállításokat rendeztek, kiadványokat szerkesztettek, levelezőlapokat készítettek, előadásokat tartottak itthon és más városokban is. A Bükk Egylet első elnökévé báró Vay Elemér főispánt választották. A vezetőség tagjai között neves miskolci személyiségek voltak, mint Weidlich Pál, Kühne Adolf, dr. Pfliegler Imre, dr. Vajda Géza, Trillhaas Lajos és Tury József. Csaknem valamennyien fényképeztek is. Az egyesület kezelésbe vette a szentléleki turistaházat és a lillafüredi Bethlen sétányt (turistautat). 1898-ban Truskovszky Gyula szerkesztésében kiadta az első bükki útikalauzt. 1890-ben a Dolka tetőn felépítették a Zsófia kilátót (ami a második világháború idején nyomtalanul eltűnt). A Hámori-tavon megszervezték a csónakázást. 1904-ben 6 ezer koronát gyűjtöttek az Avason tervezett Rákóczi-torony megépítésére.

Az 1920-as években Tury József, az Erzsébet fürdő társ-tervezője és igazgatója, tűzoltóparancsnok és sok más tisztség viselője lett az egyesület elnöke. Híres lokálpatrióta volt, aki minden társadalmi megbízatásában szőtte a terveket kedvelt városa megszépítésére és lakhatóbbá tételére, megismertetésére és népszerűsítésére. 1898-ban a Miskolcon rendezett orvos kongresszus 300 résztvevője előtt saját készítésű diapozitív képekkel mutatta be Miskolcot és a Bükköt. 1925 április 12-én a Miskolci Naplóban terjedelmes cikkben, “Városszépítési törekvések” címmel írta le elképzeléseit az Avas rekonstrukciójára, a Széchenyi utca és a Szinva rendezésére vonatkozólag. Ebben az írásában jelezte, hogy a Rákóczi-torony rövidesen megépül. Ebben az időben szóbeszéd tárgya volt a városban Tapolca megközelítésének gondja. Többek között felvetődött az Avas alatt alagút megépítésének terve, amit Tury különösen támogatott. Ezzel kapcsolatban született a közkedvelt borbély, Schadutz úr Hunyadi utcai műhelyében rendszeresen összejött társaság nyelvén a szólás-mondás: “Avas alatt alagút, Tury mondja rá, hogy gut.” A Bükk Egylet fotósai a Dayka Gábor utcai turistaszállóban tartották összejöveteleiket. Itt a pincében kidolgozó laboratórium is rendelkezésükre állt. Ennek az épületnek a nagytermében fényképkiállításokat rendeztek. Ezeknek közönsége mindig volt, már csak azért is, mert ugyanebben a teremben rendezte Grőber Lujza vasárnaponként a diákság számára tánciskoláját és esti össztáncait. Az egyesület irodája a Erzsébet fürdő épületében volt. A Bükk Egylet a második világháború kitöréséig működött. A háborút megelőző években a város és a Bükk népszerűsítését szolgáló munkába bekapcsolódott az Idegenforgalmi Hivatal is, amelynek akkori vezetője dr. Balás Miklós, maga is jó nevű fotográfus, a MAOSZ tagja volt. Utódja 1955-től Nagy Lajos szintén MAOSZ tag volt, aki képességeit az idegenforgalmi kiadványok elkészítésében hasznosította.