A fotográfia társadalmi hivatása az információ. Erre már 1861-ben ráérzett egy londoni hetilap cikkírója, aki leírta: “Manapság nevetségesen kevés pénzért megismerkedhetünk nemcsak a világ minden nevezetes helyével, hanem Európa minden jelentős személyiségével … megismerkedhetünk királyokkal, császárokkal, primadonnákkal, balettcsillagokkal és megbecsült színészekkel…, egyszóval: ennek a komisz, de szép világnak minden pompáját és hívságát megnéztük egy háromhüvelykes lencsén keresztül.” A világ hamar felfedezte, hogy a sokszorosítható és mozgékony fényképben, milyen erők rejlenek. A nyomdai sokszorosítás megjelenése után a könyvek és a folyóiratok fényképekkel tudták az írott szöveg vizuális egyhangúságát feloldani. Mindnyájan emlékszünk arra a gyermekkori élményünkre, amikor egy könyv került a kezünkbe, először azt nézzük meg, van-e benne kép.
A fénykép azonban nem csak illusztrációként szolgálhatott, hanem önálló albumban is megjelent. Az első ilyen kísérlet H. Fox Talbot nevéhez fűződik, aki 1844-ben 20 talbotípiáját szerkesztette könyvvé, The Pencil of Nature címen. Miskolcon az 1860-as években Szinay István készített képes albumokat, beragasztott eredeti fényképekkel Várostörténeti szempontból az 1878-a nagy árvíz rombolásáról szerkesztett albumja az érdekes azért is, mert a fényképezés őskorából alig ismerünk városképeket. Kedvező helyzetet teremtett az a körülmény, hogy Szinay műhelye egy udvarban volt a Szigethy-féle nyomdával. Később Zitkovszky Béla is ilyen lehetőséget tudott kihasználni, lévén szomszédos a Wesselényi és Gedeon nyomdával.

A Miskolc várossal és környékével foglalkozó fényképes kiadványok a Bükk Egylet turistái által készített, turisztikai ismertetőkkel indultak. Ezek szerzői mintha elfogadták volna azt az általános véleményt, hogy Miskolc csúnya város, de a környéke varázslatos. Talán ezért találunk az útikalauzokban több képet Tapolcáról, Hámorról, a Bükkről, Miskolcot pedig csak néhány középület fotója reprezentálja. A fényképes kiadványok előállítását a 20. század elején a városi, majd a megyeivé növekedett Idegenforgalmi Hivatal vette át, de megjelentek országos vállalatok is ezen a piacon. Szerencsés adottság volt, hogy a Hivatal vezetői maguk is kiváló fényképezők voltak, s ez önmagában is garanciája volt a jó képminőségnek.

Az idegenforgalmi kiadványokat önálló városismertető, küllemükben is igényesebb albumok váltották fel. Mindezekből bemutatok néhányat.
1928-ban jelent meg Unger Hugó ny. rendőrfőtanácsos szövegével a “Miskolc és környéke” című kiadvány, szövegközti fekete-fehér és műnyomó papíron kiemelt kéktónusú képekkel. A fotókat a Bükk Egylet tagjai szolgáltatták. A kiemelt képek szerzői viszont nincsenek feltüntetve. A képek az akkor ismert fontosabb középületeket, néhány hámori részletet és egyetlen avasi hangulatot ábrázolnak. 1960-ban “Miskolc” címmel jelent meg a megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadásában és Nagy Lajos hivatalvezető szerkesztésében egy újabb könyv. A szakcikkeket városunk jeles tudósai, köztük Árokszállásy Zoltán, Csorba Zoltán, Marjalaki Kiss Lajos, Frisnyák Sándor írták, a fényképeket Nagy Lajos egykori MAOSZ-tag készítette. “Észak-Magyarországi Képeskönyv” címmel ugyanebben az időben füzet alakú ismetető jelent meg. A Miskolcról szóló részben Nagy Lajos képei mellett a Magyar Fotó nevében dolgozó Hollenzer Béla és Járai Rudolf országos hírű fotósok üzemi felvételei találhatók. Ennek oka egyszerűen az, hogy az üzemekben “amatőrök” nem fényképezhettek. A Panoráma szakkiadó 1969-ben “Miskolc” címmel adott ki csak a várossal foglalkozó útikönyvet. Ebben a szövegeket miskolci szerzők, a fényképeket a Miskolci Fotóklub tagjai készítették. A könyv második kiadása 1973-ban, azonos tartalommal jelent meg. Fekete László tanácselnöksége idején, évszám nélkül jelent meg a első, reprezentatív, városismertető fényképes album. A szerkesztőbizottság tagjai Csabai Kálmán, Ibos Iván, Komáromy József, Ondrejovics Ferenc és Tóth Mária voltak. Az album a tanácselnök ajánló sorai után kizárólag fényképekkel mutatja be a várost. A képeket a Miskolci Fotóklub tagjai készítették. 1967-ben a városvezetés Balla Demeter fotóművésznek adott megbízást egy újabb fotóalbum elkészítésére. Ezt a kiadványt a Corvina Kiadó gondozta. A várost bemutató szöveget Pődör László írta. Ennek az albumnak újabb változata Fekete Gyula szövegével 1976-ban készült el. Az utóbb említett albumokat a város reprezentációs célokra szánta, ezért a vezető szövegek német, angol, francia és orosz nyelven is megjelentek. Az albumok külső megjelenése és a szerkesztői elképzelés az idők folyamán korszerűsödött. Ennek bizonyítéka az 1999-ben Kassa városával közösen kiadott Kosice-Miskolc című album, amely abban is eltér az előzőktől, hogy kizárólag színes fotográfiákat tartalmaz. A kötetet Halmai László szerkesztette és fényképezte. Első változatban magyar és szlovák, majd második kiadásban angol és német nyelven jelent meg. Az album a két testvérvárost párhuzamosan egymás mellé állított képekben mutatja be. Ugyancsak Halmai László szerkesztette és adta ki 2004-ben a “Miskolc-portfolio” című kötetet. Ez 64 képben mutatja be a várost. Külön érdekessége, hogy a könyvhöz CD-rom is csatlakozik A képszerkesztésben a szerző multivíziós szemlélete sikeresen tükröződik. A Miskolccal foglalkozó fényképes kiadványok közül azokból válogattam, amelyekben az írott szöveghez szervesen kapcsolódnak a képek, mintegy kiegészítve az információs tartalmat. Megfigyelhető, hogy az idők folyamán a betű és a kép közötti arány fokozatosan eltolódott a kép javára, míg végül megjelentek a tisztán képi információkra épült kötetek. Teret nyert a színes fénykép is, és ehhez már felzárkózott a nyomdatechnika.