A fénnyel írott kép megjelenése mélyreható változásokat idézett elő a társadalomban. Erről dr. Dobrik István művészettörténész az 1985-ben rendezett fotográfiatörténeti kiállítás katalógusában a következőket írta: “A Gutenberg-galaxis mellett, melyben nyomtatott betűvé absztrahálódik a világ, a fotográfia lett az alapja a második információs forradalomnak.” Ezzel együtt született meg az új, a vizuális kultúra, amelyben – egyes vélemények szerint – információink 80 %-át vizuális úton nyerjük”.

A fénykép kiindulópontja lett egy óriási fejlődésnek, amely ma sem állt meg. Ez a fejlődés nem csak önmagában, hanem társadalmi hatásaiban is lemérhető. Ahogy a könyvnyomtatás vagy a szövőszék feltalálása megváltoztatta a társadalom megszokott rendjét, úgy a fényképezés is beleszólt mindennapi életünk alakulásába. Új művészet jelent meg, amelyből kifejlődött a film és a videó, új foglalkozások, üzemek jelentek meg, kutatásaink új értelmet nyertek, a családi bibliát felváltotta a fényképalbum, emlékeinket konzerválni tudjuk, megvalósult a kispolgár álma: saját vagy családtagjai felnagyított portréját felakaszthatta szobája falára. A makro és mikro-fotográfia új lehetőségeket nyitott a tudományos kutatásban. Új szokások és magatartásformák is kialakultak, és új alapokra épülő egzisztenciák teremtődtek a fénykép jóvoltából. Elég, ha Eugene Disderi (1819-1890) III. Napóleon udvari fényképésze ötletére gondolunk, ki négy objektívet szerelt felvevőgépére, és így egyszerre tudott négy, névjegykártya méretű portrét készíteni. Ezzel jelentős vagyonra is szert tett, mert divatba hozta a fényképes vizitkártyát, ami ma ismét népszerű. A Múzeum Adelina Patti (1843-1919) világhírű olasz énekesnő névjegykártyáját őrzi.

A fénykép társadalmi hasznosságának egyedülálló példájáról ír a Fény 1912. 1. számában a glosszaíró. Gróf Batthyány Lajos palotájában tűz ütött ki, és ebben elégett egy eredeti Van Dyck festmény, amelyért korábban a berlini múzeum 400 ezer koronát ajánlott. A tulajdonos nem adta oda, de fényképeket készíttetett róla. A festmény megsemmisült, de a reprodukciók megőrizték az emlékét. A fényképezés technikájának egyszerűsödése lehetővé tette minden társadalmi osztály számára képek készítését, főként házi használatra. Fényképeztek a legfelsőbb körökhöz tartozók is, mint pl. József főherceg és felesége Auguszta főhercegasszony. A legelső magyar sportfelvételt gróf Esterházy Mihálynak köszönhetjük, aki gróf Kinsky Nusi magasugrását örökítette meg 1885-ben. A korabeli filmhíradókban láthattuk vadászatokon Horthy Miklóst, Leicával a nyakában. Fényképezett Bartók Béla, Illyés Gyula és az elnöki tanács volt elnöke, Losonczi Pál is. A fénykép társadalmi hatásai sajátos világot alakítottak ki a fotókultúrában. Ennek vizsgálatával a vizuális antropológia foglalkozik.