Magamról
1922. október 21-én születtem Miskolcon. Édesapám - foglalkozása szerint tanító - 1919-ben a Felvidékről menekült Magyarországra. Édesanyám ugyancsak felvidéki, de az ő családja már korábban átköltözött Miskolcra.
Az egyetemen, a katonaságnál és a hadifogságban eltöltött időt leszámítva, ma 80 Miskolcon leélt esztendőre tudok visszatekinteni.
A kir. kat. Fráter György Gimnáziumban érettségiztem 1941-ben. Hetedikes koromban, mint az önképzőkör titkára kigondoltam és megszerveztem a városban működő középiskolák önképzőköreinek együttműködését, ami közös programok megvalósítását jelentette. A közös szervezet a Balázs Győző által vezetett Szabadegyetemen többször lépett a nyilvánosság elé. Távozásom után is működött, amíg a háború ezt lehetővé tette.
A családi és a gimnáziumi légkörben, jó időben fordult érdeklődésem a hunán értékek és a közösségi gondolkodás felé. Különleges igazgatói engedéllyel látogattam a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége miskolci csoportjának összejöveteleit és itt ismertem meg az általam már művelt fotógráfia magas iskolájának eredményeit, itt tanultam meg fényképezni. A szakmai ismereteket – baráti alapon – a Feledy testvérek Kazinczy utcai műhelyében, az iskolai szünetek idején sajátítottam el.
1945. után a MAOSZ hagyományok folytatására már nem volt lehetőség, ezért az amatőr mozgalom újjá élesztését szakszervezeti vonalon kezdeményeztem. 1951-ben sikerült megalakítani a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete megyei fotókörét.
Ebből fejlődött ki később a nemzetközi hírű Miskolci Fotóklub.
Itt rendeztük meg 1955-ben az első háború utáni, vidéki, országos és 1962-ben már nemzetközi kiállítást.
A Fotóklub hamarosan az országos amatőr mozgalom élvonalába került és nemzetközi tekintélyre is szert tett. Számos kezdeményezés indult innen el.
Ezek közül pl. a Borsod-Heves-Nógrád megyei közös kiállítás 1969 óta ma is működik. A Fotóklubot 1972-ig vezettem, szerveztem. A vezetéstől azért kellett megválnom, mert országos szervezetek igényelték a munkámat. A kapcsolat azonban nem szakadt meg, ma is szaktanácsadóként foglalkozom a Klub ügyeivel.
1958-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége országos pályázatán díjazott lettem. Ez azt jelentette, hogy részt vehettem a Szövetség által finanszírozott magasszintű tanfolyamon, majd 1960-ban felvettek a Szövetség tagjai közé. Itt rövidesen az Elnökség és a Szövetség hivatalos lapja szerkesztőbizottságának tagja lettem. A Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége 1964-ben “Artiste-FIAP” 1967-ben “Exellence FIAP” címmel tüntetett ki.
Fotógráfusi tevékenységemet 15 egyéni kiállításom kísérte. Emellett szakírói, előadói és tanfolyam szervezői és vezetői tevékenységet is végeztem. Ez utóbbit a Népművelési Intézet keretén belül folytattam.
25 évig voltam a fotó-film-videó terület megyei és városi szakfelügyelője.
Kenyérkereső foglalkozásomból nyugdíjba menve, 1985-ben a Hermann Ottó Múzeumban kaptam működési lehetőséget. Itt megalapítottam a Miskolci Fotótörténeti gyűjteményt. Ennek magvát a Múzeumnak ajándékozott magángyűjteményem képezi. A gyűjtemény anyagából két kiállítást is rendeztem a Miskolci Galériában. A diósgyőri várban állandó jellegű kiállítást rendeztem be, amely a vár átadásáig sikerrel működött.
A múzeumi munkám során dr Kunt Ernővel szerveztük a vízuális kultúrakutatást. Az újnak számító fotómúzeológia alapelveinek megismertetése 1987-89-ben országos szakmai konferenciát szerveztem. A miskolci fotómúzeológia eredményeit 1993-ban Grázban, Mannheimben 1994-ben nemzetközi fórumokon mutattam be. 1971 óta tagja vagyok a Művészeti Alapnak és jogutódjának a MAOE-nak. 1993-2005-ig a választmány és az önállósult fotóművészeti tagozat vezetőségi tagja voltam.
A múzeumi kapcsolatom, státuszom megszűnése után sem szakadt meg, jelenleg is iparkodom segíteni a fiatal kollégák munkáját. A rendszerváltás után érdekődési köröm és lehetőségeim kibővültek.
Foglalkozni kezdtem a második világháború utáni hadifogság kérdéseivel. A hadifogságban elszenvedett sérelmek anyagi és erkölcsi jóvátételnek lehetőségeivel kezdtem foglalkozni. Mint túlélő megírtam a nyugati hadifogság történetét. Ez a könyv máig is egyedülálló összefoglalása az eseményeknek. ( Kötés Kft. 1992) 1988-ban megalapítottam a Volt Hadifoglyok Miskolci Egyesületét. 1991-ben csatlakoztunk az 1989-ben újjá alakult országos szervezethez. Ebben a keretben többszáz bajtársunknak nyújtottunk segítséget a kárpótlási eljárásokban.
1999-ben a Kárpótlási Hivatal elnöke felkért arra, hogy szervezzem a nyugati hadifoglyok értekezletét, hogy a Hivatal tájékozódni tudjon a helyzetről. Ez sikeresen megtörtént.
A Szövetségben Miskolcon vezető funkciót töltök be ma is. 2001-től 2006-ig az elnökhelyettesi tisztséget töltöttem be az országos szervezetben. Ebben a minőségemben elértem, hogy 1999-ben tagja lehettünk a hadifoglyok nemzetközi szövetségének.
A Szövetség nem csupán az anyagi kárpótlás kérdéseivel, hanem ezzel párhuzamosan kegyeleti, hagyományőrző és erkölcsi rehabilitációs kérdésekkel is foglalkozott és foglalkozik ma is. Felsorolás szerűen teszek említést a miskolci szervezet tevékenységéről, melyekben kezdeményező és szervező voltam és vagyok.
1991-ben személyre szóló meghívás a nemzetközi szövetség 17. kongresszusára Velencébe.
1992-ben kopjafa avatás a Hősök Temetőjében, hadifogoly-nap és karácsonyi gyertyagyújtás. Ez azóta hagyománnyá vált.
1992-ben volt az első hivatalos zarándokút a pockingi / Bajorország/ magyar katonatemetőbe. Ez is hagyománnyá vált.
1993-ban német parcella és emlékmű avatás a Hősök Temetőjében.
1995-ben 1849-es katonasír azonosítása és síremlék a Hősök Temetőjében,
1995-ben közös megemlékezés Pockingban a háború befejezésének 50. évfordulóján,
1996-ban megemlékezés Nórápon és Abán a párizsi magyar misszió lelkészeiről szülőhelyükön, akik a hadifoglyokat segítették,1996-ban felújítottuk a hősök napi megemlékezést a Hősök Temetőjében, május utolsó vasárnapján. Az ünnepi beszédet -többek között- Erdős László ezredes a HM-ből, Kupa Mihály, a város és a megye vezetői tartották. A megemlékezést az erre vonatkozó 2001. évi LXIII. törvény megjelenéséig folytattuk. Ez után a feladatot a városi önkormányzat vette át.
1999-ben a hadifogságot megjárt képzőművészek országos kiállítását rendeztem Miskolcon a Galériában,
1999-ben az 1939-ben Magyarországra menekült lengyelekre emlékező kiállítást rendeztem Budapesten a lengyel önkormányzat házában. A kiállítást a Lengyel Köztársaság elnöke nyitotta meg. Ugyanitt előadást tartottam a témához kapcsolódó tudományos tanácskozáson.
2000-ben felújítottuk a 10-es honvéd hagyományokat a Hermann Ottó Gimnáziummal közösen. Ez után minden évben május elején emléknapot rendeztünk.
2004-ben zarándokút Limanowába, a csata 90. évfordulója alkalmából.
2005-ben zarándokút Gorlicébe.
2005-ben előadások az ELTE folklore tanszékén a lágerfolklór tényeinek összefoglalása dr Küllős Imolával.
2006-ban zarándokút Przemysl-be.
2007-ben vetélkedő a aHermann Ottó és Lévay József Református Gimnázium tanulóinak részvételével, a 10-es honvéd gyalogezred története és hagyományai köréből.
2007-ben a Hadifogoly Szövetség miskolci szervezetének tevékenységét ismertető cikkem jelent meg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum “Emlékek a hadak útja mentén” c. kiadványban.
Több mint 50 éves közéleti tevékenységem során mindig voltak segítő társaim, akik nélkül az eredmények nem születhettek volna meg. Kiemelkedik közülük feleségem, Tarcai Béléné, Varga Mária, (1925-1999.) ki egész életében megértő társként kísért utamon, akinek segítő keze ma már hiányzik, de köszönettel és örök hálával emlékszem rá.