Tarczai Béla

Az idősebb Ábrahám a Dunky fivérek Városház téri üzemében tanulta a szakmát. 1905-ben a Szinay műterem átvétele után, itt már saját neve alatt is dolgozott. 1912-ben átköltöztek a Széchenyi utca 25. szám alá. Itt egy idő múltán Ábrahám A Dunky Fivérek Utóda címmel önállósította magát. Az Ábrahám cég ebben az épületben működött 1951-ig, amikor is az OFOTÉRT vette birtokba. 1914-ben bevonult katonának, 1916-ban fogságba esett Galíciában. A szibériai Novo-Nyikolajevszk nevű faluból küldte haza levelezőlapjait. Ezekből kitűnik, hogy a fogságban is tudott fényképezni. maradtak fényképei a galíciai frontról is.

Az első világháború után az Ábrahám műhely egyike volt a legkeresettebbeknek. Népszerűségét azzal érte el, hogy a városban és a szakmában Löffler úr néven ismert kiváló műteremvezetőt alkalmazta. Ő maga a munkákra szakmailag felügyelt. A napi munkától mentesülve, mintegy amatőrként saját örömére fényképezett. Sokat utazott, élményeket gyűjtött, és képeivel eredményesen szerepelt a szakmai és művészi kiállításokon. Ezzel az amatőrök és hivatásosok közötti békés együttműködés példáját szolgáltatta. Tagja volt a MAOSZ-nak, több kiállítás zsűrijében is részt vett. Mint kiállító több díjat nyert.

⁣1926. augusztus 5-én József Ferenc főherceg udvari fényképésszé nevezte ki. A korabeli újság erről így emlékezett meg: "Ábrahám István, József főherceg udvari fényképésze. Ábrahám István fényképész régen túlnőtt azokon a kereteken, amelyek a vidéki fényképészek tudását és ízlését általánosságban határolják. Évek óta nemcsak Magyarországon, de külföldön is csaknem minden kiállításon magas díjakat nyernek Ábrahám István felvételei. Az ő tudása messze meghaladja a megszokott átlagot és különösen plenair felvételei, mintha megannyi festmény lenne, úgy hatnak. Ezt a differenciált ízlésű művész embert most az az előkelő kitüntetés érte, hogy József Ferenc főherceg az udvari fényképészi címet adományozta neki. Kitüntetése alkalmából a város társadalmának számos tagja kereste fel szerencsekívánataival Ábrahám Istvánt. 1930-ban a szakma aranykoszorús mestere címet nyerte el."

A fent idézett cikk szerzője a festményszerűségre utalva, nyilván arra gondolt, hogy Ábrahám István elmélyülten foglalkozott az ún. nemes eljárásokkal, amelyek révén valóban festői hatásokat lehetett elérni. Az is igaz, hogy az ilyen eljárásokkal dolgozó művészek nem örültek annak, ha munkájukat festményként értékelik. Ábrahám István a Múzeum számára is készített dokumentum értékű fényképeket műemlék épületekről, templomi kegytárgyakról és a Kereskedelmi és Iparkamara dísztermének freskóiról. A céget 1939-ben bekövetkezett halála után fia vezette tovább. Ő is édesapjához hasonló képességekkel rendelkezett, de az amatőréletben már nem vett részt. Generációkat nevelt a szakma ismeretére és szeretetére. Szigorú kritikus volt. Szakmai tekintélyének köszönhette, hogy a 2. Ukrán Front Parancsnoksága 1945-ben engedélyt adott neki a fényképezésre és az ezzel járó szabad mozgásra.