Tarczai Béla

A Miskolci Nemzeti Színház második, 1857-ben felavatott épületének utcai frontján üzletek voltak. Az árkádtól nyugatra a századforduló táján először Ciehulszky Péter Pál volt cs. és kir. gyalogos főhadnagy, marosvásárhelyi fényképész működtetett műtermet. Előzőleg a Széchenyi utca 14-ben dolgozott. A keleti oldalon Szabó Béla, majd a Teusch-féle drogéria működött, amely fotócikkek árusításával is foglalkozott. A nyugati oldalon fogadta a város igényesebb közönségét 1928-tól 35-ig Zsedényi Gyula fényképész és filmoperatőr. (Az 1944-ben Debrecenben megalakult nemzetgyűlés elnökének, Zsedényi Béla jogakadémiai tanárnak öccse.) Zsedényi az első világháborúban az olasz fronton harcolt, majd leszerelése után 1921-től 1924-ig Münchenben a filmfőiskolán tanult. A család ebben az időben Lőcsén élt és egyidejűleg Tolcsván szőlőt művelt.

A filmfőiskola elvégzése után Budapesten a Corvin filmgyárban segédoperatőrként dolgozott. Ezt a gyárat az angolok megvásárolták és Zsedényi állás nélkül maradt. Bátyja tanácsára Miskolcra jött és a színházépületben megnyitotta fényképész műtermét. Emellett filmezéssel is foglalkozott. Fazekas Sámuel újságíróval szövetkezve készítette a Miskolci Filmfutár című híradó jellegű sorozatot. Ezek a filmek 10 perces, feliratos munkák voltak a városban előfordult eseményekről, ünnepségekről, mulatságokról, a tüzérek lovasbemutatóiról, Gömbös Gyula látogatásáról és a színház életéről. Szabad idejében a városról is készített felvételeket. Ezek egy része bátyjának Miskolc kulturális életéről írott könyvében jelent meg. Egy kritikusa szerint filmjei profi munkák. Ugyanez elmondható fényképeiről is. Foglalkoztatta a színes fényképezés lehetősége is. Az akkori technikai feltételek között színes képhatást csak utólagos festéssel lehetett elérni. Így készített diapozitív sorozatot Sopronról az 1921-es népszavazás idején és gróf Apponyi Albert temetéséről, 1933-ban.

Részt vett a második világháborúban is. Ennek végén szovjet hadifogságba került. Utazás közben a jobb lába megfagyott, az orvosi segítség hiánya miatt sebe elfertőződött, s emiatt jobb lábát amputálni kellett. Mint rokkantat 1945-ben hazaengedték. Miskolci műhelyét 1935-ben feladta és kiköltözött Tolcsvára és ott nyitott műhelyt. Szerzőtársával Fazekas Sámuellel többé már nem találkozott, és a filmezéssel is felhagyott. Családja visszaemlékezése szerint "Falusi fényképészként halt meg 77 éves korában".

A miskolci fotókultúra két tehetséges és univerzális képességekkel rendelkező mestere, a közel hasonló sorsú Zitkovszky Béla és Zsedényi Gyula munkássága nem csak a miskolci, hanem az egyetemes fotókultúra értékeit is gyarapította.