Tarczai Béla

Megbecsült miskolci órásmester családjában született. Édesapja azzal írta be nevét a város történetébe, hogy 1883-ban ő készítette a színházi tűzoltótorony óraszerkezetét. A református líceumban tanult, majd több miskolci mesternél megismerkedett a fényképészet alapfogalmaival. Érdeklődése azonban túlhaladt a műtermi fényképezés határain. Úgy vélte, hogy tudását Bécsben tudja leginkább gyarapítani. Szerencséje volt, mert Bécsben Van der Lippe mesternél kapott állást, ki Zitkovszkyhoz hasonlóan a fényképezés technikai feltételeinek tökéletesítésén dolgozott. Van der Lippe hívta fel a figyelmét Edward Muybridge (1830-1904) mozgástanulmányaira és az Ottomar Anschütz (1846-1907) által szerkesztett újfajta zárszerkezetre.

Zitkovszky 1890-ben hazatért Miskolcra és önállósította magát. Műhelye a Széchenyi u. 45. (ma 22.) számú, 1910-ben lebontott ház udvarában, a Wesselényi és Szelényi (később Gedeon) nyomda szomszédságában volt. Bécsben megkezdett tanulmányait folytatta, tovább kísérletezett a mozgás fényképi ábrázolásának problémájával. Muybridge 1877-ben a lovak, Anschütz 1882-ben egy gólyacsalád, Zikovszky 1887-ben egy velocipéden haladó ember mozgását rögzítette. Anschütz pillanatzárát továbbfejlesztette, és elektromos távirányítóval hozta működésbe. Munkájában Schmidt Károly mérnök-őrnagy segítette, akit mint fotóamatőrt dr. Moller Miklós könyvéből már ismerünk. Elgondolását az általa szerkesztett és Wesselényi és Gedeon által kiadott Szakfényképek Közlönyében ismertette azzal, hogy a részletes leírást később fogja közölni. A szabadalmaztatást azonban anyagi eszközök híján nem tudta elérni, s így a találmány feledésbe ment.

Műtermi fotográfiáját nagyfokú igényesség jellemzi. A szakmában talán elsőként foglalkozott a portrékészítés pszichológiájával. Ismerte és újságjában bemutatta a svájci Johann Kaspar Lavater (1741-1801) fiziognómiáját. A millenniumi kiállításon bemutatott képei alapján az Austriacus néven szereplő kritikus a japán stílus követőjének mondja Zitkovszkyt. Ez a stílus Bécsben volt divatos.

A mozgás ábrázolásának kérdése továbbra is foglalkoztatta. Kapóra jött számára Edison találmánya, a mozgókép. Ezt megismerve érdeklődése ebbe az irányba fordult 1899-ben Budapestre költözött. Egyik alapítója és fejlesztője volt a Pedagógiai Filmgyárnak. A gyár laboratóriuma tele volt Zikovszky terveivel, műszaki újításaival. 1895-ben saját készítésű gépével készítette az első magyar filmet, amely Ferencz Józsefet ábrázolja Munkácsy Ecce homo-jának megtekintése közben. Sajnos a hibás parallaxis beállítás következtében őfelsége feje a képsorról lemaradt. Sikeresebb volt az első magyar játékfilm, a Tánc, amelyet Pekár Gyula forgatókönyve alapján, már mint az Uránia Tudományos Színház művezetője forgatott. 1906-ban filmet készített Rákóczi Ferenc és bujdosó társai magyarországi temetéséről. Törekvései és kimagasló munkája ellenére a filmszakma nemigen becsülte meg. Ennél nagyobb megbecsülést kapott a fényképezésben. Pestre kerülve a Magyar Fényképészek Lapja, 1906-tól a Fény társszerkesztője volt. Kitűnően rajzolt, s ezt a tehetségét a lapok dekoratív megjelenítésében kamatoztatta. A lapokba szakcikkeket is írt.

A filmszakmában tapasztalt mellőzöttsége lelkileg megviselte. Családi és anyagi gondjai is szorongatták. Mindezek következtében a Lipótmezőre került és ott halt meg 63 éves korában. Temetésén a filmszakma nem képviseltette magát. Az a tapintatlanság is előfordult, hogy a Filmkultúra 1930. októberi számában megjelent nekrológban a nevét is hibásan Zsitkovszkynak írták. Így fordul elő más kiadványokban is. A hibát Magyar Bálint filmtörténeti munkájában 1966-ban, lábjegyzetben próbálta helyreigazítani.